A kreativitás- és problémamegoldás-kutatók évtizedek óta dolgoznak azon, hogy pontosan meghatározzák és leszűkítsék, miben áll az innovatív gondolkodás, és mi különbözteti meg a kreativitás kevésbé hasznos megnyilvánulásaitól. Hogy megértsük az innovatív megoldások humántudományi hátterét, nézzük meg közelebbről, hogyan határozza meg agyunk a kreatív folyamatokat.

A konvergens és divergens gondolkodás viszonylag új fogalmak a pszichológia világában. 1956-ban J.P. Guilford nevű amerikai pszichológus nevezte meg őket. Ez a két kognitív megközelítés, ha megfelelően használják, szinte bármilyen felmerülő probléma megoldására alkalmazható. A konvergens és a divergens gondolkodás az agy két különböző részét igényli. Míg a konvergens gondolkodás inkább a logikára, addig a divergens gondolkodás inkább a kreativitásra támaszkodik. Mit gondolsz, melyikre van nagyobb szükség az innovatív megoldások megtalálásához? 

Kezdjük a divergens gondolkodással. Amikor az "ötletelésre" gondolsz, akkor gyakorlatilag a divergens gondolkodásra gondolsz. Ez a fajta gondolkodás megköveteli, hogy kitárd az elméd, és innovatív megoldásokat találj. A lehetőségek végtelenek, a divergens gondolkodás lehetővé teszi, hogy termékeket új és más módon láss. 

Valóban, néhány rendkívül kreatív gondolkodásmód lehet haszontalan vagy kivitelezhetetlen, nem releváns vagy időnként értelmetlen. Az innovációnak egyszerre kell egyedinek és hasznosnak lennie. Ahhoz, hogy egy különleges ötlet valóban innovatív legyen, megvalósíthatónak kell lennie, képesnek kell lennie egy probléma megoldására, vagy valamilyen módon értékesnek kell lennie mások számára. A divergens gondolkodási folyamatok sok "out of the box" ötletet tesznek lehetővé, és ezek többségét valaki gyorsan le is lőtte. Az érvelésüket kritizáló személy "konvergens gondolkodás" üzemmódban volt.

A konvergens gondolkodás nem feltétlen rossz vagy haszontalan, szükség van rá! Ez a folyamat sokkal analitikusabb és "reálisabb". Logikát használ az ötletek leszűkítéséhez. A gondolkodási folyamatnak ez a része megköveteli a tévedések és a lehetséges problémák keresését. Az olyan ötletek leszűkítésével, amelyek esetleg nem működnének, megtalálhatod azt az egy-két ötletet, amely hasznos lehet egy kérdésben.

Anne Manning harvardi szakember rámutatott arra, hogyan adjunk teret ezeknek a lépéseknek, hogy innovatív következtetésre jussunk: praktikus lehet a két fázist időben szétválasztani. Először csak a kreatív ötletekre koncentráljunk anélkül, hogy lecsapnánk rájuk, majd némi szünet után vegyük figyelembe a környezeti körülményeket, például a költségvetést és a megvalósíthatóságot.

Ezek után egy nagyon fontos kérdés következik: mindkét gondolkodási folyamat képviselteti magát a csapatodban, amikor egy adott megoldandó problémával szembesültök? 

Guilford, J. P. (1956). The structure of intellect. Psychological bulletin, 53(4), 267.

Runco, M. A., & Jaeger, G. J. (2012). The standard definition of creativity. Creativity research journal, 24(1), 92-96.

Amabile, T. M., Conti, R., Coon, H., Lazenby, J., & Herron, M. (1996). Assessing the work environment for creativity. Academy of management journal, 39(5), 1154-1184.

Theodore. (2020, June). Convergent vs Divergent Thinking (Definitions + Examples).